Szederbokornak de szúr a szára,

ezernyi tüske vigyáz reája.

Vigyáz az édes, finom szederre,

az arra járó nehogy leszedje.

Hiába védi, hiába óvja,

bemászom én a szedebokorba.

Ha tüske szúr is, fogom a vedret,

s színültig töltöm belé a szedret.

Szedem a szedret, szedem a szedret,

szedem a szedret, szedem a szedret,

szedem a szedret, szedem a szedret,

szedem a szedret, szedem a szedret.