Egy napon, mikor Micimackónak

Semmi dolga nem akadt,

Eszébe jutott, hogy tenni kéne

Valami nagyon fontosat.

Elment tehát Malackához,

Hogy meglesse, mit csinál.

De Malackánál éppen akkor

Senkit nem talált.

Így hát elindult hazafelé,

Miközben sűrűn hullt a hó.

Arra gondolt, otthon talán

Akad egy kis ennivaló.

Hogy kimelegedjék ugrándozott

S jó nagyokat lépett

S a hidegre való tekintettel

Énekelni kezdett:

Minél inkább havazik,

Annál inkább hull a hó.

Minél inkább hull a hó,

Annál inkább havazik.

Hull a hó és hózik-zik-zik,

Micimackó fázik-zik-zik,

Hull a hó és hózik-zik-zik,

Micimackó fázik.

Ismert erdei körökben

Az az általános nézet,

Hogy Micimackó,

mint minden medve,

Szereti a mézet.

És ez nem csak afféle

Szerény vélemény,

Határozottan állítom, hogy

Tény, tény, tény.

Ezért, mikor hideg van

És sűrűn hull a fehér hó,

Kell, hogy legyen az almáriumban

Eltéve ennivaló.

Így aztán, ha télidőben

Micimackó megéhezik,

Megkóstol egy csupor mézet

Alaposan, fenékig.

Minél inkább havazik...

Micimackó a barátom,

És gyakran elbeszélgetünk

Azokról a dolgokról,

Mit mind a ketten ismerünk.

És tanultunk egy verset is,

És most már kívülről tudom.

Ha hideg van és hull a hó,

Én mindig ezt dúdolgatom:

Minél inkább havazik...